Bélszín, avagy vesepecsenye: a marha legértékesebb része, gerincen belül futó izomköteg. Finoman márványozott, sovány, puha hús. Készíthetünk belőle steaket, carpaccio-t vagy tatárbeefsteak-et.
Chateaubriand : a bélszín középső részéből vágott 35-40 dkg-os szelet. A királykategória.
Bélszín érme, fillet mignon: a bélszín középső vagy vékonyabb végéből vágott 180-220 gramm közti szelet, érme. A kisebb darabokat, 170-180 grammosakat lady steak-nek is nevezik.

Hátszín: a háti részről, a bélszín közeléből vágják. Az oldalán található egy zsírréteg
rostélyos: A gerinc nyakhoz közeli része. Szép márványozott, középső része tartalmaz egy zsírszemet, ami tiszta faggyú (rib-eye). Csont nélkül és csonttal is kapható (csontosan Cote de beauf-nek nevezik).
T-bone steak: 400 gramm vagy még nagyobb (Olaszországban 1kg-os Fiorentina az átlagos). Hátszínből (nagyobb) és bélszín (kisebb) részből áll, a kettőt egy T alakú csont választja el egymástól, innen a neve, „T-csont”.
Porterhouse : egy igen népszerű steak az USA-ban, tulajdonképpen egy T-bone csak nagyobb bélszín résszel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.