Be kell valljam, nem vagyok nagy halas. Szeretem a halas ételeket, de készíteni nem szoktam, mert a családom viszont nem nagyon rajong érte. Ebből kifolyólag nem vagyok nagy szakember, de jön a várva várt karácsony, így nem úszom meg. Mondjuk nem is akartam… :-)
Elmentem a piacon a halas emberhez és megmondtam, hogy én vagyok a tudatlan vásárló, így segítségre szorulok. Olyan halat adjon, ami finom és könnyű elkészíteni. No felderült az arca az emberkének mert mint mesélte, szeret főzni és szereti a tudását át is adni. Nos olyan receptet kaptam tőle, hogy bíz le se kell írni, annyira egyszerű. Na de a hal választás már nem volt oly egyszerű. Számomra fontos volt, hogy szálka ne legyen benne, de azért íze is legyen. A heck azonnal kiesett, hisz nincs benne szálka, de nem túl ízes hal. A nagy tanácskozásban felfedeztem a naphalat.
Engem a halas ember elbeszélése meggyőzött, de persze kicsit utána olvastam. Mondhatom, nem bántam meg, hogy ezt vettem. Bár kissé drága volt, de azért megfizethető. De hát jön a karácsony… :-)
A „recept” pedig a következő: A megtisztított, szeletelt halat, amit előtte kicsit sóztunk, borsoztunk egy serpenyőben kevés olajon elkezdjük sütni. A hal mellé kissé összevágott fokhagymát teszek. Nem kell túl erős lángon, hisz nem sietünk. A lényeg, hogy jó piros és ropogós legyen a külseje, de belül szaftos és omlós. ENNYI… J Az élmény leírhatatlan….
Be kell vallani..
Kommentek