Nem az én érdemem, de jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a receptet, mert egyszerűen tökéletes :)

Hozzávalók:

45 dkg            virágméz,
15 dkg            cukor
5O dkg           vaj
1 kg                 liszt (fele sima, fele rétes)
2 csom.          sütőpor vagy egy kiskanál szódabikarbóna
3 db                tojás
tetszés szerint fűszerek :   fahéj   ( 1-2 zacskóval, ízlés szerint),  szegfűszeg ( 3-5 kiskanállal, ízlés szerint, kakaó ( 2 kiskanál)  (de nem feltétlen szükséges), gyömbér (1 kiskanál) ( de nem feltétlen szükséges)
lehetséges fűszerek még ( én nem szoktam, de egyszer majd kipróbálom) : szegfűbors,ánizs, szárított narancshéj, vagy készen kapható mézeskalácsfűszer

Én így csinálom:

Felmelegítem (nem forralom)  a vajat, mézet, cukrot, fűszereket, majd kihűtöm (fő  az ésszerűség). Ráöntöm a tálban lévő egyebekre és fakanállal összedolgozom.

Lelkesebb mézeskalács készítők ezt a műveletet kézzel végzik. Ilyenkor a tészta reménytelenül a kezükre ragad, szinte levakarhatatlanul. Keserves helyzetükben, tekintetüket az égre emelve  Szent Ambrushoz, a mézeskalácsosok védőszentjéhez fohászkodnak.
Sokan hiszik, hogy ez segít, s addig gyúrják, dagasztják a tésztát, amíg az egyszer csak lejön a kezükről.

   De mivel én sem Szent Ambrus csodatévő erejében nem hiszek, sem elég erőm és időm nincs ilyen lelkes műveletekre, maradok a fakanálnál. Ugyanis tapasztalatom szerint ugyanazt az eredményt érjük el, kevesebb fáradsággal és rövidebb idő alatt. De ki-ki válassza a neki megfelelőbbet.
  Szóval, ha összeállt (így, vagy úgy) a tésztánk, ami a fakanállal kevergetés után még nagyon puha, tegyük hideg helyre egy éjszakát pihenni. Én este szoktam összeállítani, és másnap délután kezdem a sütését, tehát pihenhet kb. 2O órát. Addigra szépen formázható tészta lesz belőle. ( Hála Szent Ambrusnak !?) 
Sütés:

Két részre szoktam venni, és jól átgyúrom. Lisztezett deszkán kinyújtom és lehet a  formákat készíteni. Nem kell túl vékonyra nyújtani, én kb. fél centisre szoktam.
  Gyorsan sül, oda kell rá figyelni. A tepsiből még melegen ki kell venni. Ilyenkor még puha, de ahogy hűl ki, meg fog keményedni.(Nem kell megijedni, meg van a módja, hogy lesz újra puha.)  Van aki még forrón, ahogy kiveszi megkeni tojássárgájával, attól fényes lesz. Én nem szoktam. 
Díszítés:

  Lehet még a nyers tésztába nyomkodni különféle magokat pl. dió, mogyoró, napraforgó, szezámmag, stb. 

Cukormázzal szép mintákat írhatunk a kalácsra, egyéni tetszés szerint.  A cukormázat úgy készítjük, hogy egy tojás fehérjéjét jól felverünk, és fokozatosan adagolunk hozzá kb. 20 dkg átszitált, nagyon apró porcukrot. (Azért kb. mert a tojásfehérje mennyisége ugye változó)

Ha keveset teszünk bele, akkor könnyen és túl gyorsan folyik ki a  zacskóból és nagyon nehéz lesz mintákat rajzolni.  Ha elég sűrű a masszánk, akkor viszont hamar rászárad a kalácsra, és nem kenődik el. Lehet színezni is, csoda jól mutat. 
Tárolás:

  Ez a kalács már másnap elég puha (bár a gyermekeim szerint az nap is) és ehető, de az a jó, ha áll néhány napot párásabb levegőjű helyiségben. Lakótelepi, száraz lakásban nem tudom, hogy viselkedik, mert a miénk nem ilyen, de hallottam olyanokról akik 1-2 napra beszokták tenni a fürdőszobájukban a szekrény tetejére, hogy találkozzon egy kis párával.

Mi a fára is szoktunk tenni belőle, mert nagyon szépen mutat rajta. S persze előbb-utóbb onnan is elfogy.

Jó szórakozást és sok örömet kívánok az elkészítéséhez!

Tudom ajánlani, hogy gyermekekkel együtt dolgozzunk, vagy még jobb, ha a barátnőinkkel és gyermekeikkel kalákában készítjük. Igazi ünnepváró elfoglaltság.

Az eredeti recept a https://szivvelszivesen.blogspot.com/ oldalon találjátok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.