Amikor anyukám 3 gyerek mellett minden nap arról ábrándozott, hogy valamikor csak jobb lesz, néha elkeseredett. Olykor úgy érezte, hogy sose lesz vége, Ő már sosem tud pihenni. Ugyanis olyanok voltunk mint a sáska had, nem volt számunkra elég étel, ital a világon. Ebből kifolyólag muszáj volt olyan eledelt kitalálnia, amivel jóllakathatott minket.. Ilyenkor jöttek a levesek, bendő töltők..  Manapság, mikor az egész családom együtt van, én is anyukám cseléhez futamodom, így mindig marad másnapra is egy kis eledel. Mi lehet az, amit bármikor el lehet készíteni? A zöldség leves. Először nem volt olyan mint az anyukámé, mert nem tudtam a titkát, pedig nagyon egyszerű. Jó munkához idő kell… J

1 kis fej hagymát apróra vágva kevés olajon megdinsztelek. Én kb 4-5 ek vizet szoktam rá löttyinteni, amitől szinte szétrobban a hagyma és biztos, hogy nem lesz kemény.  4-5 sárga és 2-3 fehér répát (amit vékony karikára vágok), 1-2 normál szem krumplit (amit kis kockára vágok), egy szelet zellert, karalábét (amiket csak félbe vágok) és sok-sok mirelit zöldborsót szórok a hagymára. Kavarok rajta egyet és hagyom kicsit elfőni a vizet, amivel megöntöztem. Ha a víz eltűnt, akkor jön a lélek!! Ilyenkor kell megsózni, borsozni, piros paprikázni és lisztezni. A lisztből annyi kell, mintha porcukorral szórnánk meg egy süti tetejét. Ettől lesz a levesnek „tartása”! Sem a paprikából, sem a lisztből nem kell sok, hisz a „Jóból is megárt a sok!” Ilyenkor felöntjük jó sok vízzel. Bővel el kell, hogy lepje a víz, de azért ezt se vigyük túlzásba.  ÉS gyakorlatilag kész is..

A fűszerezésről  kicsit bővebben írnék. Ugyanis büszke vagyok arra, hogy nem használok semmi előre gyártott por, granulátum és kocka „izéket”, mert mikor elolvastam részletesen, hogy mi is van bennük, kiakadtam. Na NE!!!!!!!!!!!!! Én ilyet nem teszek (bár nem vagyok nagy bio kertész) sem magammal, sem a gyerekeimmel, ezért csak hagyományos fűszerezést választok. Só, bors, paprika és egy olyan fűszer, ami varázslatra képes. LESTYÁN! Ez az a fűszer, ami mindenbe tehető, ez a vegeta alapja és gyakorlatilag kiirthatatlan a kertből. A sógornőm adott először ilyet, és azóta is a szerelmese vagyok… Mármint a lestyánnak....:-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.